Épített örökségünk a sóstóhegyi Szent-Ivány-kúria

Megjelent: 2021. Szeptember 05. Vasárnap

Szomorúan látjuk, hogy nagyon rossz állapotban van a sóstóhegyi Muskotály utcában lévő egykori Szent-Ivány-kúria épülete, melynek évekkel ezelőtt egyik kéménye is ledőlt, és beszakítva a cseréptetőt, utat engedett az épület további pusztulásához. A már régóta felújításra érdemes épület Sóstóhegy épített örökségének figyelemre méltó része, mégis kevesen tudják azt, hogy ki építtette, és ki is volt az eredeti tulajdonosa.

A liptószentiváni előnevű Szent-Ivány-család az egyik legrégebbi nemesi családjaink közé tartozik, amely az 1200-as évek elején szerzett királyi adományként a Felvidéken rendelkezett nagyobb földbirtokokkal évszázadokon keresztül.

Szent-Ivány József Budapesten született 1875. december 28-án. Katonai szolgálatát mint a Magyar Királyi 39. Honvéd Tüzérezred népfelkelő hadnagya teljesítette.

Sáros vármegyében rendkívül értékes szolgálatot tett a magyarságnak és a tót ajkú lakosság magyar érzésben való megerősítése ügyéért is, a megértés és a tolerancia jegyében. 1920 előtt ő volt a Tiszai Evangélikus Egyházkerület utolsó egyházmegyei felügyelője.

Tekintélyes felvidéki birtokos volt, de a trianoni diktátum miatt menekültként kellett eljönnie ősei földjéről, és a Nyírpazony – Kótaj közötti Sóstó-szőlőtelepen (a mai Sóstóhegyen) kezdett új életet. Nagy szőlőbirtokán ekkor építette fel kúriáját a mai Muskotály utca mellett. A kúriához közeli tanyasi iskola (most Szabó Lőrinc Tagintézmény) kezdeti működését támogató közreműködése valószínűsíthető, ennek igazolása még további levéltári adatgyűjtést igényel.

A sóstóhegyi szőlőgazdálkodás előmozdítása érdekében, mint a hegyközség elnöke, lelkes tevékenységet fejtett ki. Széles körben elismert ember volt, aki „élénk, temperamentumos, aktív szellemének frissességében odaadással élt a szebb magyar jövőért folyó munkálkodásnak, amely jövendőnek eljövetelében izzó magyar lelke rendíthetetlenül hitt és ezt a hitet inspiráló erővel ápolta másokban is. Egyházának, hazájának hű és küzdő fia, szerető hitvestárs, jó ember, hű barát volt, akinek elvesztését mélyen fájlalják mindazok, akik ismerték és szerették.” – írta róla a Nyírvidék 1931. április 14-i számában.

Első feleségétől, Hübner Olgától (aki 1918-ban hunyt el) született egyetlen gyermeke, József (1903-1924), akit fiatalon veszített el. Második neje Demjanovich Márta volt.

1931-ben, 56. életévében váratlanul hunyt el, és evangélikus egyházi szertartás szerint helyezték örök nyugalomra Sóstóhegyen, a családi sírkertjükben.

Fontos feladatunknak tekintjük, hogy helytörténészek, valamint még köztünk élő visszaemlékezők segítségével a sírkert pontos helyét beazonosítsuk, és hozzá méltó környezetet alakítsunk ki. Ugyancsak fontosnak tartjuk az egykori Szent-Ivány-kúria épületének megmentését, és a mellette lévő óriás platánfa megőrzését is!

Szeretnénk, ha kezdeményezésünk támogatókra találna, hiszen Sóstóhegy múltja az emlékekben, és a nagy elődökben is tovább él.